Támad az élet!

Támad az élet,de nem is kicsit!

Az érettségimmel teljesen megelégedve kerültem ezen a nyáron az „átlagos magyar állampolgár” státuszba,amikor is se jogviszonyom nincs,se iskola,ahova járok.A jogviszonyom valószínűleg hamarosan elfog kezdődni egy olyan helyen,ami mellett kényszerből kellett döntenem.Az iskola,ahova jártam,az ugyanis egy olyan hely,ahol sokat ígérnek,de adni nem adnak semmit,és az nem jut eszükbe,hogy pont így fognak csődbe menni,mert mindenki rá fog jönni,hogy ez az iskola semmire se jó,semmilyen normális képzettséget nem ad,és nem tud nyújtani.Amit nyújt az egyenlő a nullával.Most döntötték el valamilyen ismeretlen módon,hogy ők nem indítanak a 4-ből 2 szakképzést.Az enyémet pont indítják,így sajnos,vagy nem sajnos nem kell keresnem új,másik iskolát.Viszont mivel kényszerből döntöttem az iskolában maradás mellett,ezért kell most A,B,C,D,E,F,G,H,I,J,K,L ÉS M verziókat keresnem az életemhez,amik esetleg kompatibilisek velem is,nem csak kényszerdöntések.

Elgondolkoztam már 14 évesen,hogy milyen intézményekben szeretnék dolgozni,és volt 3 „variációm”,ami kimerült a tanító,a bölcsisnéni,és az óvónéni kategóriákban.Akkoriban még nem ismertem olyan fogalmakat,hogy ifjúságsegítő,vagy családsegítő,és egyéb hasonló szakmák.Emellett nem foglalkoztam azzal sem,hogy mi lesz,ha változik a helyzet,mert tulajdonképpen úgy állította be az iskolát az igazgatón a nyílt napon,mint egy megbízható iskola,ahol a képzések állandóak,és van pénz képezni a diákokat.De mindez hazugság volt,amint ezen a nyáron be is bizonyosodott.

Tehát félig az én hibám,hogy egész ABC-nyi variációt kell az életemre keresnem,másrészt pedig az iskola hibája volt,hogy olyat ígértek,ami pont addigra szűnt meg,mikorra én leérettségiztem.Elég szerencsétlenül jöttek ki a dolgok,de így is lehetőséget adtak arra,hogy legyen időm szervezni az életemet,a további elképzeléseimet a jövőmről,hogy merre tovább.

Tehát merre tovább?Hogyan tovább?Most mit csináljak?Hogy legyen?Rossz irányba indultam,de már nincs idő visszacsinálni,részben egy ideig a rossz irányt kell kövessem ahhoz,hogy végül meglássam a helyes irányt,amivel már tudok is mit kezdeni.Mert ebben reménykedek.Szóval vagy óvodai dajka képzésen kötök ki,vagy külföldre megyek babysitter tanfolyammal,vagy mindkettő.Nem érdekel,ha csak pár tízezer forintokért dolgozok,vagy ha minimálbérért dolgozok,az sem érdekel!Csak legyen munkám,gyűjthessem a pénzt,és élhessek valamiből.Önálló,független nő akarok lenni,és az is leszek,ha addig élek is!

Ez az egyetlen biztos elhatározásom volt az életben mindig is,hogy én nem akartam soha senkitől függni!Nyilván ezt úgy gondoltam,hogy „ha meg lesz minden iskolám,és lesz munkahelyem”.Ezt ilyen könnyen azonban Magyarországon nem lehet elérni becsületes úton.A becsületlenen meg nem akarok járni,annyira még nem szorít a kényszer,és erre még nem is szorulok rá,és erkölcsileg sem fér az értékeim közé a felnőtt szórakoztatási ipar,és különböző ágazatai.

Aztán gondoltam én még YouTube-osnak lenni,de az nem hoz semmit a konyhára,annyit nem fizet,hogy én közösség előtt mindenféle hülyének tettessem magam csak a nézettség miatt,hogy aztán megtudjak venni egy szelet kenyeret.

Szóval ez a helyzet.Nem tudok most lépni egyelőre másfelé,tehetetlennek érzem magam,de folyamatosan gondolkozok,tervezek,és minden lehetőséget megpróbálok kihasználni!

*Ha nem sikerül,akkor hajóépítőnek megyek,vagy feketén pszichoanalizálok!* XDD