A
koránkerés mítosza
Azt mondja a mondás/szólás,hogy „Aki
korán kel,aranyat lel.”.Ma ezt az egyébként hülye mítoszt fogom gyorsan
megcáfolni kezdetnek,aztán meg írok önvádaskodást.Szóval tehát egész jól
aludtam,míg nem elkezdtem arról álmodni,hogy már megint a vezetéssel kezdtem el
foglalkozni,és visszamentem az egyébként pedofil vénember oktatóhoz.Szóval
visszamentem hozzá,és az első órán elkezdett bunkóskodni,és tényleg olyan volt
az álmomban is a stílusa,mint a valóságban.Tudni kell rólam egyébként,hogy még
nincs meg a jogosítványom,és nem is nagyon reménykedek benne,mert nincs olyan
ember,aki engem megtanítana normálisan parkolni,vagy egyáltalán merni
parkolni,és a körforgalomban normálisan kiigazodni a sávokon.Na,most álmomban
sem voltam túl tehetséges,és inkább úgy gondoltam,hogy hazamegyek.Erre
természetesen hazajött anyukám is,aki persze az álmomban engedékenyebb,mint a
valóságban,úgyhogy megengedte,hogy soha többé a vezetést ne kelljen csinálnom.De
nem könnyebbültem meg!Ugyanis amikor felébredtem,akkor is éreztem azt a rossz
érzést belül a bunkóskodás miatt,és ez az érzés most is bennem van,egyszerűen
nem megy ki.Persze hozzászoktam már régen ehhez,mert 2013 nyarán kezdtem el a
vezetéses ügyet bonyolítani,csak akkor még egyetlen oktató sem volt bunkó
velem,na de ez az ember,ez már túlontúl is túl ment a határon.Nálam nehéz
átlépni egy olyan határt,amikor már azt mondom,hogy „jó,elegem van,ezt nem
csinálom végig”,eddig mindig jól viseltem,hogy egyébként sokan bunkóztak
velem,na de ezt az embert már én sem tudom elviselni,és ez megfogalmazódott
bennem 5 hónapja is.Ugyanakkor már volt egy forgalmi bukásom,amikor
bebizonyosodott,hogy hülye volt a vizsgabiztos,mert nem azt mondta,hogy
pocsékul parkoltam,hanem azt mondta,hogy én nem néztem hátra.Hát csak
tudom,hogy hova nézek,nem?Meg végig nem nézhetek hátra,hát akkor az autó
elejével mi lesz mégis?Na de nem is lényeg,bevallom,hogy nem tudok parkolni,de
azt még tudom,hogy hova nézek és hova nem.Meg az a nagy helyzet velem,hogy
alapból sem szeretem a kudarcokat,mert olyan maximalista vagyok,hogy az
hihetetlen.
Persze most,hogy már letettem
valamit a saját asztalomra,nem félek attól,hogy nem lesz semmim,mert már van
valamim,még ha kevés is.Van egy érettségim,ami nem is záródott rossz
eredménnyel!Szóval valahogy ez vigasztal.Van egy ilyen önvigasztaló mechanizmus
bennem,ami közbelép,és nem engedi,hogy teljesen depresszióba essek egy hülyeség
miatt.
Anyának hálás vagyok azóta
is,hogy bátran dobálta az ablakon a pénzt,tudván,hogy a lánya tudja,hogy nem
tud parkolni.Eléggé vakmerő,mit ne mondjak,én már lehet,hogy feladtam volna 40 óra,és
1 sikertelen vizsga után,de ő nem adta fel,és nem is engedi,annak ellenére,hogy
amúgy 18 éves vagyok.
Egyébként ne haragudjatok,most
pár rész rólam fog szólni,névtelenül,csak azért,hogy kiönthessem a szívem,meg
ami fáj belül!A türelmet köszönöm,a kritikakéréseket folyamatosan várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése