2.Kritika:Más

Más

Link: http://orokkemas.blogspot.hu/

Ez a második kritikám,így ennek örömére az a megtiszteltetés ért,hogy egy olyan blogról alkothatok kritikát,ami nem mindennapi.Azért nem mindennapi ez a blog,mert ez a blog könnyedén fog könyvvé változni,ugyanis tudomásom szerint a szerző kiadatja.Tulajdonképpen a kritika nem csak egy egyszerű kritika,hanem reklám is,bár itt én nem használtam a reklám eszközeit.Teljesen őszinte lesz a kritikám,bár itt valószínűleg nagyobb szerepet kap a saját,azaz a szubjektív véleményem.

Kezdjük rögtön a prológusban olvasható kérdések megválaszolásával,és a saját tapasztalataim rövid,ám hangsúlyos leírásával.

Veled volt már,hogy kilógtál a sorból?

Ez állandó jellegű.

Hogy különböztél másoktól?

Persze,hogy különböztem,mindenki különbözik,de sok társaságban én különböztem a legjobban másoktól.

Hogy nem voltál átlagos,ugyanolyan,mint a többiek?

Sosem voltam ugyanolyan.Nem voltam birka sem,és nem illettem valahogy bele a társaságba,vagy az adott osztályba.

Hogy mindig kinéztek a társaságokból?

Az erős túlzás,hogy mindig kinéztek.Volt olyan társaság,ahol nem néztek ki.

A többi kérdésről azt gondolom,hogy azok már túlságosan is utalnak a történetre.Szóval maradjunk akkor a szubjektív nézetnél eddig.A témaválasztásod,a felvezetésed nagyon jó,elgondolkodtató,és engem bevallom őszintén,ez fogott meg az elején.

A következő lépésem volt,hogy random rákattintottam egy menüpontra.Sajnos éppen rossz menüpontra kattintottam.A véletlen úgy hozta,hogy rákattintottam a „Szereplők” menüpontra,és elképedve tapasztaltam,hogy te is képeket raktál ki a szereplőidről.Ezt valahogy itt nem vártam,főleg,hogy az elején egy kicsit engedtél fantáziálni,gondolkodni.Szerintem ez nem volt jó választás,hogy nem engedtél továbbra is fantáziálni a szereplőkről,hanem megmutattad,hogy te kiket képzeltél el szereplőknek.

A következő lépésem pedig a történetbe való beleolvasás volt.Úgy gondoltam,hogy mivel 41 fejezetből áll a történet,ezért nem merülök bele teljesen a részletekbe,nem vesézem ki úgy a dolgokat,hogy aztán végül ebből a kritikából egy hatalmas regény legyen a blogodról.Az első fejezetben Budapestről írtál,hogy az egy „porfészek”,ide senki sem utazik önként,de előtte leírtad,hogy a Petőfi Sándor Leányotthon nem szívderítő hely.Így tehát előbb határoztad meg az intézményt,mint a várost.Ezt így alapvetően érdekes bevezetésnek találom,nem is olyan szerencsés,de nem is gondolom hibának,de mindenesetre számomra furcsa volt.Aztán jön a kiméletlen tényközlés Judit nénivel az oldalán,hogy bizony reggel van,és 15 perc van felöltözni,és hogy ez milyen kevés.Ejjh,egy lányos lányról olvashatunk,Judit néni meg katonás.Ez is persze érdekes élmény volt számomra,mármint olvasni Judit néni nevét,mert ő meg pont,hogy az egyik óvónőm volt az oviban,és gyakorlatilag ugyanígy viselkedett,úgyhogy rögtön asszociáltam rá,amint olvastam a nevét és azt,hogy hogyan is viselkedik.

A karakteredről később,még ebben a részben kiderül,hogy amúgy ő sietségében nem is olyan lányos,hiszen Rozitól követelné(?) a szobakulcsot,de néma a lány:”héééé,Rozi!”,mintha csak egy szőrös,kövér munkást „hallanánk” valamelyik pesti építkezésről kiabálni…nos igen,elég szerencsétlen szóhasználat ez a „hallanánk” tőlem,de nem tehetek róla,jót nevettem,és közben elképzeltem mindkettő jelenetet.A humoros indításodat tehát megdicsérem ezen a részen,ugyanis sikerült kiengesztelned.Amint említettem,Budapest miatt nehezteltem rád(ott születtem,és imádom).A történet amúgy érdekes,mert NEM CSAK BUDAPEST STIMMEL,hanem maga az intézet is(csak én máshol voltam és más volt az előtörténet).Szóval a lány néma.Ezen így megakadtam.

Ezek után persze tovább olvasgattam,de hirtelen elkezdtem kíváncsibbá válni és úgy gondoltam,hogy nekem muszáj ugranom a 41.fejezetre.Szóval ugrottam,de ott lényegesebb dolgot nem találtam,amit értékelnem kellett volna,úgy gondolom.

Azt viszont pozitív dolognak értékelem a történetben,hogy bizony,adtál barátokat ennek a néma lánynak,és ez nagyon jó.Fejlődött a főszereplőd,ahogy olvasgattam,ezt láttam.Fejlődtek a mellékszereplők is,a barátok is,és mindenki.

Különösebben belekötni semmibe nem tudok,talán egy kicsit Márta néni hajthatatlanságába.

Megint személyes rész:

Meghatódtam.Mi az,amin meghatódtam?Azon,hogy ez a történet rólam is szólt egy kicsit,csak más kiadásban.

Észrevettem az esetleges utalást Petőfi Sándor:Füstbement terv című versére,ami azért általában szerintem mindenkinek szemet szúr.

Íme a vers:

„Egész uton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.”

Amint látom,ez egy szép,kerek,befejezett történet.Összeszorult a torkom megint,mert megmondom őszintén,örülök,hogy alapjában véve én egy egészséges lány vagyok,tudok beszélni,és ki tudom fejezni az érzelmeim a szavakkal,amiket mások sokszor mégsem hallanak,hiába beszélek.Amint az elején említettem,hogy én is jelentősen különbözök másoktól,és ezt természetesen mindenki észre is veszi.De én örülök,akárhogy is van,hogy nem vagyok birka,és nem is kell annak lennem,mert hiába van csak egy legjobb barátnőm,de ő 14 éven keresztül megértett(ez egy ovis barátság,Judit néni tudott róla).Aztán meg örülök annak is,hogy én 9 hónapot voltam csak intézetben,nem pedig éveket,és az a durva,hogy most a vágyaimat külön blogban fogalmazom meg,amiben utalok erre az esetre.Úgyhogy a történeteink rokontörténetek,csak nekem egészen pozitív a történetem,neked azért vannak benne negatívabb részek is,illetve egy számomra súlyos dolog,a némaság.Elfogadom az embereket.Elfogadom a másságot minden(!) tekintetben.

Az életben szerintem egyetlen igazán nem elfogadható dolog van:a gyilkosság.Utána jön,amit nem veszünk sokszor észre:a bántalmazás szóban és fizikailag.

Értékelés:

Design:9/10,mert kedvencem a zöld szín,csak nem ez az árnyalat,ezért nem 10/10.*juj…*

Alapkoncepció:8/10,mert a kérdések ugyan megadják a kezdő lökést a gondolkodáshoz,de nem hagyod,hogy fantáziáljak/fantáziáljunk.

Fogalmazás(stílus,íráskészség,szókincs):10/10,mert hibátlan minden tekintetben.

Ez alapján a mérce azt gondolom,hogy elég magasan van,hiszen könyv is lesz/van.

Gratulálok a bloghoz,a történethez,a mindenhez!Tanácsom csak annyi,hogy legközelebb próbálj meg ne megfogalmazni karakteren keresztül egy valós vagy akár teljesen fiktív véleményt egy adott helyről,helyszínről,ami létezik a valóságban is.Ez volt az,ami nem volt szerencsés igazán,főleg nem ez az indítás,ami körülbelül vidéki tömegek véleményét foglalja össze Budapestről.

Remélem a kritikámmal nem bántottalak meg,és remélem,hogy további sikereket érsz el!