Az élet újabb szegmensei
Pár hete szintén abba a hibába estem,mint oly sokszor
máskor,hogy azt hittem,hogy az élet már nem tud újat mutatni.Amikor még
középiskolás voltam(és most úgy fogok róla beszélni,mintha az olyan régen lett
volna,pedig nem),akkor azt hittem,hogy már teljesen megnyílt nekem a
világ.Persze tévedtem,és most mutatta meg az élet még egy
újabb,valósabb,hitelesebb arcát.Rájöttem,hogy nehezebb az élet még annál
is,amit hittem.Tudni kell ugyanis egy megfelelő OKJ-s képzést választani,ahhoz
pedig egy megfelelő iskolát,vagy akár egy egyetemet,aztán pedig egy
nyelvet,amiből nyelvvizsgád lesz,vagy akár többet.Utána,ha ez persze mind
megvan,akkor tudnod kell egy biztos munkahelyet keresni,és azt meg is
tartani,hogy ne csak a munkahely álljon biztos talajon,hanem te is.Ugyanis a
tanulmányok során még csak építed a talajt a lábad alá,de aztán ha már van egy
biztos munkahelyed,akkor van biztos talaj a lábaid alatt,amikre a lógás meg a
sok ide-oda repkedés után állhatsz.Ahol megállhatsz,még utoljára
körülnézhetsz,és aztán építheted a saját magánéleted.Vagy pedig ha már
kiépítetted,most magasabb szintre emelheted azt is.Ezt mutatja az élet most
nekem,hogy merre van az a biztos pont,a biztos talaj,és hogy hol állhatok
meg.Még egyenlőre(utálom leírni az egyelőre szót) úgy látom,hogy semmiféle
biztos talaj nincs a lábam alatt,mert még nem vagyok önálló.De remélem,hogy
egyszer majd biztos talajon állhatok,és aztán majd valaki mellém áll,és
szeretni fog,tiszta szívéből-lelkéből.Ezt szeretné az ember,aztán meg
gyerekeket.Néha az ember azonban tévutakra téved,de ezek a fejlődéshez
kellenek.Valamit ad az élet,hogy kitarts,miközben keresed a
boldogságot!Lehet,hogy aztán a tévúton találod meg,és majd együtt,ezzel a
valakivel mehettek tovább a helyes irányba.Most viszont építem az új lelkemet,és
megpróbálom keresni a megfelelő irányt,amerre tartsak,és remélem,hogy
megtalálom önmagam.Nem akarok segítségre szorulni,ugyanis egyszer azt kaptam
meg,hogy én mindig segítségért kiabálok.Hát akkor mostantól nem fogok
kiabálni!:D
Nem várom a segítséget,viszont szeretek segítséget adni.Azt
mindig is szerettem!Szerintem jó dolog adni.Ezért is blogolok,mert adni
szeretnék valamit,ami örök érték,és örök emlék a világnak belőlem.
Most mondjuk arra gondolok,hogy valahogy nem tudom,hogy mit
adjak,hogyan adjam,ami aztán tényleg valós segítségként,értékként szolgálhat
nektek.Próbálom az életfelfogásomat közvetíteni,amint látjátok,és közben
leírom,hogy velem mi a helyzet,és hogy azzal kapcsolatban mikre,hogyan jövök
rá,és hogy hogyan tanított,tanít az élet!
Múlt van,és mindig kísér.Jelen van,és mindig itt van.Jövő
mindig csak a holnap,sosem ismerjük meg,mert először jelenné,aztán gyorsan
múlttá válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése